|
Vészjósló sugárzások, rettegéssel teli évek – Gondolatok a gerincsérvről
“Amkor a parkban a padról felálva a derekamba hasító fájdalomtól mozdulatlan maradtam, hasonlóan nyilallt a gondolataim közé a felismerés – újra kezdődik.”
Ilyen és ehhez hasonló történetek tömkelegével találkozhatunk nap mint nap. A derék, valamint a lábba sugárzó fájdalmak, zsibbadások rettegett mumusként szerepelnek a gerincsérves tüneteket már átéltek körében. A kezdetben kellemetlen, majd később egyre zavaróbbá váló tünetek hátterében ez esetben a gerinc csigolyái között lévő egyik, vagy akár több porckorong elváltozása áll. Nézzük csak meg közelebbről. A porckorong velünk együtt kíséri napjaink, életünk változásait. Pihen és feltelődik amikor pihenünk, változtatja a formáját amikor mozgunk és elhasználódik az évek folyamán, ahogy szervrendszereink többi része is elhasználódik.
Vajon mi vághat léket mégis ezen a jól felépített és működő rendszeren?
Porckorongjaink teherbírása óriási, bizonyos etekben mégis véges, így a helytelen használatot nem egyszer visszafordíthatatlan sérülések követik. A porckorong egy belső kocsonyás és egy külső rostos gyűrűből felépülve vesz részt szervezetünk mozgató és lengéscsillapító funkciójában. A külső rostok túl-, vagy nem megfelelő terhelés következtébeni átszakadása lehetővé teszi a kocsonyás állomány kiboltosulását, térszűkítő folyamatot eredményezve ezzel a környező struktúráknál. A folyamat leginkább a közelben kilépő ideggyököt, kifutó ideget éintheti. A rá jutó nyomás idegen belüli tápanyagellátási zavarokhoz, nyomási tünetekhez vezet, amely a nyomás helyétől illetve tartóságától függően kisugárzó, valamint zsibbadó, bizsergő érzésben nyilvánul meg.
A kezelés elméleti szinten egyszerűnek tűnik, a kiboltosulás általi nyomás megszüntetésével szünnek a panaszok. Mégis ennek ellenére sok esetben komplex terápiát (McKenzie terápia, manuálterápia, hideg-melegkezelések stb.) valamint hosszadalmas időráfordítást igényel. Nagyon megijedni nem szabad, korrekt terápiával, következetes mindennapi odafigyeléssel és tornával sok esetben tünetmentessé tehető a helyzet. Fontos a mielőbbi terapizálás a javulás, valamint az esetleges következményes elváltozások elkerülése érdekében. A napjainkban gyakorta alkalmazott McKenzie terápia, valamint idegmobilizációs technikák nagyfokú hatékonysággal bírnak ezen a területen. A fő szerep azonban itt is a pácienssé, hiszen a torna rndszeres elvégzése az ő feladata. Mindez megtanulható, a mindennapokra vonatkozó tanácsok pedig szintén elsajátíthatóak.
Horvát Krisztina
gyógytornász
http://www.scolinea.hu
2007-06-23
|
